Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

Villa Torrigiani

Luccától néhány kilométerre található ez az impozáns villa,

amelynek a meglátogatására a tavaszi hónapok a legalkalmasabbak, amikor a citrusfélék már a kertben sorakoznak hatalmas terrakotta vázákban, kikerültek a téli menhelyükről, a Limonaiaból, s amikor üdén zöldellnek a pázsitok és virágeső fogadja az érkezőket.

Egy látványos ciprusfasor vezeti a vendéget a park kapuján keresztül a rendkívül gazdagon díszített homlokzatú barokk épülethez.

A villa homlokzataMegszokott dolog volt a luccai arisztokrácia körében, hogy nyári lakokban, szerényebb és elegánsabb villákban (az adott család anyagi lehetőségeitől függően) töltötték a nyarakat. S itt nem egy két-három hetes vakációra kell gondolnunk természetesen! Április 27 -én, Szent Zita napján költöztek ki a vidéki rezidenciákra ( Szent Zita ugyanis Lucca szülöttje, a város egyik védőszentje), s ott maradtak november 11-ig, Szent Márton napig, tehát majdnem félévig.

A Torrigiani villa eredetileg egy szerény vidéki ház a birtok közepén, a Buonvisi család építtette a XVI. században. Ehhez az időszakhoz fűződik egy tragikus és véres szerelmi történet. Lucrezia Malpiglit, egy előkelő luccai leányzót a szülei mindenképpen egy Buonvisihez akartak férjhez adni. Volt választék bőven, mert az adott generációban három fiútestvér is rendelkezésre állt. Az első választott azonban nem sokkal a házasság előtt meghalt. A Malpigli család nem adta fel, az elhunyt öccse volt a következő jelölt, azonban vele is ugyanaz történt mint a bátyjával, elhalálozott az esküvő előtt. Ebből valószínűleg még az egbként nem babonás emberek is azt a következtetést vonták volna le, hogy talán inkább egy másik jelölt után kell nézni, mert a sors nem akarja a két család egyesülését. Ők azonban makacsul kitartottak az eredeti elképzelés mellett, s a legfiatalabb testvérhez, Lelióhoz adták végül Lucreziát. Az elég baljós előjelekkel indult házasságot 1591-ben tartották meg Luccában, 26 éves volt Lelio és 19 Lucrezia. Egy év sem telt el, amikor a fiatal feleséget visszahúzta a szíve a régi szerelméhez, Massimiliano Arnolfinihez, aki szintén egy gazdag luccai kereskedőcsalád sarja volt. (Van Eyck híres festményén az ő ősei láthatók).

S hogy megszabaduljanak a teljesen felesleges férjtől egy merényletet szőttek ellene, azt a látszatot próbálták kelteni, hogy nekik semmi közük nincs az ügyhöz. A tervek szerint Luccában kellett Massimilianónak rátörnie a társaival a békésen sétáló házaspárra egy rablótámadást szimulálva, s a látszat kedvéért Lucréziát is meg kellett sebesíteniük. Így is történt. Egy alkalommal, amikor Lucrézia és a férje, Lelio Luccában sétálgattak egy fegyveres banda támadt rájuk, akik Leliót meggyilkolták, Lucréziát pedig megsebesítették. Nagyon fura volt az egész eset, hiszen ilyen dolgok nemigen fordultak elő a békés és nyugodt Lucca városfalain belül fényes nappal, s azonnal mindenki a szeretőre kezdett el gyanakodni, aki a cinkosaival együtt elmenekült a városból. Az egyik társuk mindent bevallott, s így Massimilianót halálra és a vagyonának az elkobzására ítélték a távollétében. Lucréziát is le akarták tartóztatni, de hogy ezt megelőzze 1593-ban kolostorba vonult. Nem sok időt töltött azonban ott, mivel a családja kérésére magát a villát alakították át egy kolostorrá, hogy Lucrézia kényelmesen és szabadon éldegélhessen a birtokon. A valószínűleg elég heves vérmérsékletű özvegy azonban ekkor sem tudta megtartóztatni magát, hamarosan megvigasztalódott és megfeledkezve Massimiliánóról, aki száműzetésben bujdosott, más férfikat fogadott a kolostorrá kinevezett villában. Ezeket a híreket hallván a féltékeny és még mindig fülig szerelmes Massimiliano titokban visszatért, hogy találkozhasson Lucréziával, azonban elkapták amint a villa környékén ólálkodott, s a bejárattól nem messzi letartóztatták. Olyan borzalmas elmeállapotban találták, hogy megkegyelmeztek neki és a kivégzést átváltoztatták életfogytig tartó elzárásra. A viareggiói Matilde toronyban sínylődött a haláláig.

A halasmedenceAnnak ellenére, hogy Lucrezia egyházi berkekben is befolyásos pártfogókkal rendelkezett, végül is nem tűrhették tovább a kicsapongó életét, s büntetésképpen bezárták egy szűk kis cellába. Csak egy ablakot hagytak szabadon, amelyen át az ételt beadták neki, gyakorlatilag élve befalazták. A környéken élő legendák szerint a két szerető kísértete még mindig visszajár a villába. A kert részlete

A viszonylag szerény, a mezőgazdasági tevékenygek központjában állól vidéki házat csak a következő tulajdonosok idejében alakították át egy fényűző barokk csodává.

Az épületet Nicolao Santini márki vette meg 1636-ban, a Luccai Köztársaság franciaországi követe, aki egy vidéki Versailles-t szándékozott itt létrehozni, tanácskozva a versaillesi park megtervezőjével, Lenotre-ral. Az ő útmutatásai alapján egy varázslatos, kizárólag virágokkal beültetett, szabályos geometriai formákban elrendezett francia kertet alakítottak ki a villa előtt. Ma ebből csak a két szökőkutas medence maradt meg a bejárattól jobbra és balra. A márki idejében hozták létre a Flóra kertet, a mesterséges barlangokkal és vízi játékokkal. A nyolcszögalaprajzú Szelek barlangjában a belső falakon kialakított fülkékben a szeleket jelképező szobrokat láthatunk, a terem kupolájából egykor esőszerűen hullt alá a víz.

Nicolao Santini bővítette ki a villát, hozzátoldva egy emeletet valamint egy mini színházat az utolsó szinten, ez utóbbi egyedülló volt a maga nemében. Ekkor kerültek a márványszobrok is a homlokzatra. A régi francia kert ma már csak nyomokban látható, mivel a XIX. században egy angol parkká alakították át, árnyas sétányokkal, zöldellő pázsittal.

A villa belső termei is látogathatóak, de sajnos fényképezni tilos. Remek korabeli bútorok, hangszerek, festmények, freskók díszítik a szobákat. A kert bevonul a belső térbe is, az élénk színekkel megfestett, levegős és könnyed mennyezeti freskók az évszakokat jelképezik.

A földszinti szalon

A XVII. századtól kezdve mind a mai napig Nicolao Santini egyenesági leszármazottai birtokolják a rezidenciát. 1816-ban a Santini család utolsó tagja Vittoria, Pietro Guadagni Torrigianihoz ment férjhez, s így kapja a Torrigiani elnevezést a villa.

Az utolsó Torrigiani leszármazott, Simonetta, a római Colonna család egyik tagjával köt házasságot 1937-ben (Carlo Colonna), s így a villa az egyik legelőkelőbb római arisztokrata család kezébe került a XX. században. Ma is az ő utódaik használják a felső emeleteket nyaranta, amikor ide költöznek a kaotikus és meleg Rómából.

 


 

Lucca Villa Torrigiani

Oszd meg másokkal is:

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!