Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

Szentlélek templom

A szentlélek templom belső tere Firenze egyik legautentikusabb, kézművesműhelyekkel, kreatív kis boltokkal, hangulatos kisvendéglőkkel teli negyedének a közepén, egy színes napi piactól nyüzsgő tér egyik oldalán emelkedik a firenzei reneszánsz egyik legszuggesztívebb épülete, a Szentlélek templom (Chiesa di Santo Spirito). Az Ágoston rendiek kolostorának a része, a reneszánsz építészet zsenijének, Filippo Brunelleschinek a tervei alapján készült, s olyan értékes művek díszítik a belső terét mint például a fiatal Michelangelo fafeszülete, hogy csak a leghíresebb alkotást említsem.A főoltár

A homlokzata rendkívül egyszerű, a Firenzében megszokott márványintarziák vagy domborművek, szobordíszítések hiányoznak. A dísztelen külső mögött egy harmonikus belső tér rejtőzik, a szürke oszloperdő, a fehér vakolatréteg, az egyforma oldalsó kápolnák, amelyek koronaszerűen megkerülik a főoltárt is, nyugodt, kiegyensúlyozott, letisztult képet nyújtanak, amelyet felerősít az ablakokon bőségesen beáramló napfény is.

Talán egyedül a túlzottan impozáns, baldachinos oltár, teli gazdag barokk, ide nem illő dekorációkkal rontja egy kicsit az összhatást, amely csak később, a XVII. század első felében került ide. A művész sajnos nem követte Brunelleschi eredeti elképzeléseit és stílusát.

Az oltárképek közül az egyik legismertebb a Nerli család kápolnájában található Filippino Lippi alkotás, amely a San Frediano városrész 15. századi életébe enged bepillantást. A háttérben látjuk az ősi Nerli palotát, a megrendelők lakhelyét, a San Frediano kaput, a városfalakat, a szűk utcákat.

Az oldalsó falak mentén sorakoznak a környéken letelepedett legelőkelőbb családok díszes kápolnái, a Frescobaldi, a Corbinelli, az Antinori, a Capponi, a Pitti család váltott itt magának temetkezőhelyet az évszázadok folyamán.

A Frescobaldiak annyira szoros kapcsolatban voltak a templommal, hogy építettek egy zárt folyosót az innen nem messze található palotájuk és a templombeli kápolnájuk között, hogy észrevétlel közlekedhessenek és járhassanak a misékre vagy imádkozni.A kolostor udvara

Egy oltárkép, s alatta a Érdemes a templomban sétálva megszemlélni az úgynevezett “paliotto”-kat, azokat a díszítéseket, amelyek a kápolnák oltárainak a néző felé eső alsó részét takarják. Egy nagyon gazdag válogatást láthatunk itt ezekből a dekorációkból, amelyek azért érdekesek, mert a többi templomban nagyon kevés maradt meg belőlök, hiszen kevésbé értékesnek tartották ezeket a műveket az oltárképeknél. A”paliotto” készülhetett különböző textíliákból, amelyeket arany- vagy ezüstszálakkal hímeztek ki, készülhetett márványból, mozaikl vagy egyszerűen fából is különböző festett történetekkel. A Szentlélek templom kiemelkedően gazdag tárháza ezeknek a máshol elfeledett díszítéseknek.

A templom melletti kolostor belső udavarai is különleges hangulatot árasztanak, megérnek egy sétát.

A látogatásból semmiképpen sem maradhat ki a reneszánsz korából származó sekrestye, amelyet Giuliano da Sangallo tervezett. S itt a nyolcszög alaprajzú elegáns térben mintegy felettünk lebegve, szinte látomásszerűen jelenik meg Michelangelo fából faragott fiatalkori feszülete. A művész mindössze 17-18 éves volt akkoriban, 1493-ban járhatunk valószínűleg, Lorenzo Medici halála után a Szentlek templom kolostorában talált védelemre és pártfogókra. Itt nyílt arra is lehetősége, hogy a kolostor ispotályában és halottasházában anatómia tanulmányokat végezhessen. Mivel ez akkoriban illegális tevékenységnek számított, s a kolostor apátja kockázatot vállalt érte, hálája jelélül Michelangelo kifaragott egy feszületet, amely a főloltár fölé került, s ott is maradt egy darabig. Míg végül nyoma veszett ennek a csak legendás elbeszélésekből ismert remekműnek. A történészek arra gondoltak, hogy valahol elkeveredhetett vagy valaki kicsempészte a művet a templomból. Michelangelo feszülete

A XX. században azonban egy német művészettörténésznő, Margrit Lisner kutatásainak köszönhetően kiderült, hogy a feszület sohasem hagyta el a templom épületét, csak áttették egy kisebb kápolnába, több vastag festékréteg került rá, amelynek következtében teljesen megváltozott a képe, s így felismerhetetlenné vált.

A felfedezés után azonnal kezelésbe vették a restaurátorok a művet, megszabadították a színezéstől, s így a mű ismét visszanyerte eredeti, egyszerűségében is tündöklő szépségét. Egy darabig a firenzei Buoanarroti ház múzeumában állították ki, míg végül úgy döntöttek, hogy vissza kell térnie abba a templomba, ahová készült, s ekkor került a sekrestyébe.

Michelangelo keze nyomát mutatja a hihetetlenül aplékos és pontos anatómia. A művész által ábrázolt Krisztus testének a jellemzői szinte tökéletesen megegyeznek egy kb 14 éves kamaszfiú holttestével, aki valószínűleg néhány napja már halott volt. Mivel tudjuk, hogy Michelangelonak szabad bejárása volt a kolostor halottasházába, nagy valószínűséggel egy serdülő holttestének a tanulmányozása után faragta ezt a Jézust.

Egy szenvedő Krisztust formázott meg, a feje a bal oldalra billen, az egyik lábát a másikra helyezve jobbfelé hajlik a teste, egy spirális vonalat követve. Ez a mozdulat lehetővé teszi, hogy nemcsak szemből, hanem oldalról is egy érvényes nézpontja legyen a szobornak. Teljesen ruhátlan a figura, azonban eredetileg valószínűleg egy szövetből készült ágyékkötő takarta, amely később elveszett.Érezzük a hajszálak selymességét, s Jézus testének a törékenységét, amely kiszolgáltatott és védtelen a halállal szemben.

 

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!