Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

Firenzei árvíz 1966 november 4

A városnézések során mindig meg szoktam mutatni egy-két vízjelző táblát Firenzében

Így a vendégeim a saját szemükkel láthatják milyen magasságot ért el 1966 november 4-én az Arno folyó szintje. A Dóm térÁltalában hitetlenkedve és álmélkodva fogadja mindenki az információt, hiszen elég nehéz elképzelni, hogy az év nagy részében egy pocsolyának tűnő vízfolyás hogyan képes ilyen óriásira megduzzadni. Pedig ez többször előfordult Firenze történetében. A legtragikusabb árvizekről 1333-tól vannak hiteles  feljegyzéseink. Az ok az esetek túlnyomó többségében az őszi esőzésekben keresendő.
A legpusztítóbb árvíz 1966 november 4-én történt. Felhőszakadásszerű esőzések ostromolták nemcsak Firenzét, hanem egész Toszkánát 1966 november elején. Kivételes mennyiségű csapadék hullott három nap alatt, de érdekes módon a város vezetőit nem izgatta különösebben a dolog. A szokásos őszi esőzésekként könyvelték el az eseményt. Egészen november 3-ának  az éjjeléig nem hoztak semmiféle intézkedést, nem ismerték fel a veszélyt. Hozzájárult a tétlenkedéshez az is, hogy november 4-e  akkoriban állami ünnep volt Olaszországban, s péntekre esett ez a szabadnap abban az évben, tehát már mindenki a hosszú hétvégére készülődött. Hajnalban érkeztek az első segélykérő telefonhívások a Városháza és a tűzoltóság ügyeleteseihez, de ekkor az Arno már teljesen elszabadult,  rátört a városra, mindenhova bezúdult a víz, mindent elöntött,  képtelenség volt megállítáni az áradatot. Néhány óra leforgása alatt a történelmi belváros víz alatt állt, kb 5 méteres magassággal tetőzött a folyó a Szent Kereszt templom környékén. Ez a kerület szenvedte meg leginkább az árvíz Cimabue feszületepusztítását, hiszen ez fekszik a legalacsonyabban. A középkorban ez egy mocsaras, lápos terület volt, az Arno mellékágai szelték keresztül kasul. A víz magával sodorta az utcákon parkoló autókat, kimosta a benzinkutak tartályaiból a benzint, a fűtőolajtárolókból az olajat, s ez a koszos, iszapos, sáros folyadék elárasztotta  az alsóbb szinteken elhelyezkedő lakásokat, üzleteket, éttermeket. Óriási károk keletkeztek a műkincsekben, a műemlékekben.  Az egész, katasztrófa legismertebb áldozata a Szent Kereszt templomban őrzött 13. század  végi Cimabue, Giotto mestere által festett fafeszület volt, amelyet éppen akkor restauráltak.  Több napig keresgélték a visszamaradt iszapréteg alatt a művet, míg végre elkerült súlyosan megrongálódott állapotban.
Aki tudott, elmenekült a dombokra vagy a lakóházak felső emeleteire, a város a Michelangelo térről nézve egy hatalmas tónak tűnt különböző kisebb nagyobb szigetekkel, a házakkal, templomokkal, amelyek kiemelkedtek a vízből.
A tragédia nagy visszhangot váltott ki az egész világon, mindenfelől érkeztek önkéntesek, A közöttük rengeteg fiatal, akik segítettek a város helyreállításában. Az egyikük, aki akkoriban éppen Firenzében tanult, így írja le az élményeit :

"A Cavour panzióban laktam akkor, 24 évesen semmilyen ehhez fogható tapasztalatom nem volt korábban, s nem fogtam fel azonnal a tragédia nagyságát.
Amikor megértettem, belevetettem magam a munkába, hogy olyan műalkotásokat, egyedülálló kéziratokat, értékes kódexeket mentsek meg, amelyeknek nincs párja a világon. 17 órákat dolgoztam mindennap, ahogyan a világ minden szegletéből ideözönlött fiatalok nagy része, csak egy pár percre álltunk meg, hogy gyorsan bekapjunk egy szendvicset a piszkos kesztyűt le sem véve.
A Nemzeti Könyvtárban töltöttem a legtöbb időt. Nagyon boldog voltam, amikor a fiam elmesélte, hogy Firenzében megtalálta az én nevem is az árvíz emlékének szentelt könyvben." 

 

Firenze

árvíz

1966 november 4

Oszd meg másokkal is:

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!