A Bargello múzeum

A várszerű épület története, amely a Palazzo Vecchio kisebbik testvérének tűnik, 1255-ben kezdődött el, s az évszázadok során előbb a firenzei köztársaság, majd a Toszkán Nagyhercegség különböző tisztségviselőit és intézményeit fogadta be. A középkorban a Podestá székhelye volt, akinek a feladata többé kevésbé a mai főbírónak vagy az alkotmánybíróság elnökének a hatáskörével egyezett meg. A köztársaság szabályai szerint a Podestá sohasem lehetett firenzei, legalább 50 mérföld távolságra kellett lennie a származási helyének Firenzétől, be kellett töltenie a harminchatodik életévét és kizárólag a nemesi származásúak köréből kerülhetett ki. Egy évig tartott a megbízatása, az év leteltével el kellett hagynia a várost, mivel így próbálták megakadályozni az érdekösszefonódást és a korrupciót Firenzében.

A Toszkán Nagyhercegség megalakulásával a XVI. század közepén a Bargello a rendőrkapitány székhelyévé válik (a Bargello szó maga a rendőrkapitány tisztségének az elnevezése), a büntetőügyi eljárások, a tárgyalások, a kínzások, a vallatások, a börtönök, a kivégzések helyszíne, tehát nem egy túlságosan kellemes emlékeket ébresztő intézmény a város szívében.

1786-ban viszont pozitív események is kötődnek hozzá, hiszen amikor a Toszkán Nagyhercegségben a világon elsőként eltörölték a halálbüntetést és a kínzóeszközök használatát, a Bargello belső udvarán égették el ünnepélyes keretek között a kínzószerszámokat és a bitófát is. A börtönök azonban egészen a XIX. század közepéig itt maradtak.

Az 1786-os reformról bővebben»

Végül 1865-ben az épületet átalakították egy fantasztikusan gazdag múzeummá, amelyben a világ egyik legértékesebb reneszánsz szoborgyűjteményét őrzik. Donatello, Michelangelo, Verrocchio, Cellini és a többi neves mester remekműveiben gyönyörködhetünk itt, amelyek túlnyomó többsége a Medici család kollekciójából származik.

A kezdeti szoborgyűjteményhez később majolikák, porcelánok, pénzérmék, elefántcsont művek, szőnyegek, gobelinek, kisplasztikai alkotások is csatlakoztak, amelyek nagy része szintén a Medici vagyonból vagy felszámolt kolostorokból került ki. Különböző adományok is gyarapították a múzeum anyagát. 1888-ban például egy francia származású antikvárius, Louis Carrand kb 2500 festményt és más iparművészeti tárgyat hagyott a múzeumra.

Természetesen a rendeltetésnek megfelelően alakították a termeket az évszázadok folyamán, sok változáson esett át az épület, de a homlokzat, a belső fedett lépcső, a loggiás terasz és a monumentális terem az első emeleten nagyjából megőrizték eredetei kinézetüket.

A belső udvar falait az egymást váltó Podesták és a város kerületeinek a címerei díszítik ma is.

A múzeum három szinten helyezkedik el. A földszinti boltíves teremben láthatjuk Michelangelo, Cellini, Giambologna és más XVI. századi szobrászok alkatásait. A szobrok között megtaláljuk Michelangelo a részegségtől szinte támolygó, egyensúlyát vesztett, egy szőlőbe harapó kis szatírtól kísért Bacchuszát, amely a fiatal művész ókori alkotásokkal való találkozásának az emlékét őrzi. Ezenkívül itt őrzik Michelangelótól az ókori zsarnokölőt, Brutuszt ábrázoló mellszobrot, valamint egy Apollót is.

Benventuto Cellini is képviselteti magát néhány művel, a legszebb talán az I Cosimo Medici nagyherceget bemutató rendkívül élethű bronz mellszobor.

Az emeleti loggia legérdekesebb része a Firenze környéki, Castellói Medici Villa parkjából idehozott XVI. századi bronzból készült állatok és madarak remekművű szoborsorozata. Nem szabad kihagyni a tollait felborzoló baglyot, amely szinte életre kel.

Az első emeleten az impozáns Donatello terem kapott helyet. Donatello és kortársai szobrai fogadják itt az érdeklődőket. Itt látható Donatello fiatalkori, sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló műve, amelyet a fegyverkészítők céhe rendelt meg az Orsanmichele templom homlokzatára. Emellett itt található a reneszánsz egyik emblematikus alkotása, Donatello Dávidot ábrázoló bronzból készült műve, az első akt a reneszánsz szobrászat történetében.

Itt őrzik Ghiberti és Brunelleschi Izsák feláldozását bemutató domborműveit, amelyeket a firenzei Keresztelőkápolna északi bronzkapujának a pályázatára készítettek 1401-ben. Csak ez a két dombormű maradt meg a hét pályamű közül, hiszen tudjuk a leírásokból, hogy ezt a két próbadarabot tekintették a legsikeresebbeknek a bírálóbizottság tagjai.

Az egyik sarokban ott tündökölnek Luca della Robbia légies és könnyed hófehér és világoskék színű zománcozott terrakotta művei.

Láthatunk itt egy másik híres Dávidot is, amelyet Leonardo da Vinci mestere, Andrea del Verrocchio alkotott szintén bronzból. Egy fiatal, szőke, hetyke, a győzelmére büszke kamaszfiú képében ábrázolta Dávidot a szobrász.

S a barokk művészet nagy mestere,  Gian Lorenzo Bernini is képviselteti magát egy csodás szoborral.

Bernini Costanza Bonarellit ábrázoló szobra»

Az első emeleten található néhány iszlám művészetet képviselő műtárgy, valamint Carrand adományai, az elefántcsontból alkotott tárgyak és a majolikák.

Az utolsó emeleten pedig Andrea és Giovanni della Robbia színpompás zománcozott terrakotta alkotásai kaptak helyet, Verrochio művei és fegyverek, amelyek a szinte teljesen szétszóródott Medici gyűjteményből maradtak meg. A legértékesebb ezek közül Giuliano Medici fegyverzete, valamint díszsisakok és a Medúzával díszített pajzsok sora.

S végül be kell térnünk a kápolnába is, ahol a halálraítéltek az utolsó éjszakájukat töltötték. XIV. századi freskóciklus látható a falakon: Giotto iskolájának a művei ezek, amelyek Mária Magdolna történetét és az Utolsó ítéletet ábrázolják. A szereplők sokaságában a művészek elrejtették az Isteni színjáték szerzőjének, Dante Alighierinek a képmását is.