Bardini kert

Minden évben április közepén egy kötelező program a Bardini kert meglátogatása Firenzében

Ilyenkor pompázik teljes szépségében a híres lilalakác lugas.
Maga a park is gyönyörűséges, teraszosan ereszkedik le a középkori városfalaktól az óváros felé, fantasztikusan szép kilátást nyújtva Firenze leghíresebb műemlékeire.

A park és a mellette emelkedő palota a XX. század első felében egy rendkívül népszerű és gazdag régiségkereskedő tulajdonában volt, akit az “antikvárusok hercegének” tekintettek a kortársak, hiszen annyira kiterjedt üzletköre volt az egész világon, a leggazdagabb gyűjtők hozzá fordultak, ha valamilyen ritka és értékes régiségre vadásztak.

1965-ben az utolsó Bardini, Ugo halála után a villával és a kerttel senki sem foglalkozott, nagyon sokáig elhanyagolták, míg végül 1999-ben egy alapítvány vette kezelésbe a területet, s helyreállították a villát és a parkot is. Egy hosszú és alapos restaurálás után 2006-ban nyitották meg ezt az új csodát a látogatók előtt.

A több mint 4 hektáros alapterületű park több részre tagolódik. Van itt egy angolkert szépen gondozott pázsittal és árnyas fákkal, egy “giardino all’italiana”, azaz olasz típusú kert egy barokk lépcsősorral és az azt szegélyező szobrokkal és virágágyásokkal, s egy gyümölcsös, amelynek a közepén húzódik a híres és látványos lilaakáclugas. A lilaakácot a legenda szerint Marco Polo hozta volna magával Kínából a középkorban, de a valóságban sokkal később, a XVIII. században érkezhetett Itáliába.

A lilaakáclugas egy 70 méter hosszú és 4,5 méter széles alagút. Három különböző variáns virágzik itt az évnek ebben a szakában, amelyek egy pistoiai virágkertészet gyűjteményéből származnak: a japán eredetű, duplavirágú, sötétlila Wisteria Floribonda, a rózsaszín Showa Beni és a világoslilaszínű Wisteria Prolific.

A látvány elbűvölő, az illat bódító. Ez utóbbit sajnos a fényképeken nem tudom veletek érzékeltetni. Jövőre el kell jönni, s személyesen is meg kell nézni!