Látnivalók és élmények idegenvezetéssel
Kérdése van?
+39 328 7217096

Arezzo a Toszkána keleti részén elhelyezkedő ősi város művészeti és építészeti szépségekben gazdag, különböző kultúrális és gasztronómiai élményeket kínál.

A  hangulatos megyei székhely már az etruszkok korában lakott volt, majd később, a római korban is egy kimelkedően fontos központ. A középkorban a szabad városállami rangot vívta ki magának miközben a guelfek és a ghibellinek harcában a ghibellinek, azaz a császárpártiak oldalán küzdött. Ez egy rossz választásnak bizonyult, mert végül is a guelfek, a pápapártiak kerekedtek felül a csatákban, s ennek következtében Arezzo elveszítette a függetlenségét, 1384-ben Firenze befolyása alá került. Ezután teljesen összefonódik a sorsa Firenze, majd a Toszkán Nagyhercegség történetével.

A belváros középkori hangulatot árasztó utcái, a varázslatos főtér, a templomok és a paloták a régi fénykorról tanúskodnak.

Piazza Grande

Arezzo szíve a különböző korszakokból származó, mégis harmonikusan egymáshoz illeszkedő épületeivel a Piazza Piazza GrandeGrande. A szabálytalan formájú, lejtős főtér egyik oldalán a Giorgio Vasari által a 16. században tervezett monumentális Loggia áll, a másik végében pedig az apszisssal a tér felé forduló román stílusú templom, a Pieve di Santa Maria helyezkedik el. A középkori városállam idején itt tartották a piacokat, a reneszánsz korában a politikai élet központja. A mai képét a 16. században kapta, amkikor megépült az egyszerű vonalú, elegáns loggia,

Vasari tervei alapján. Az építkezés befejezése után a Loggia alatt elhelyezkedő elegáns üzleteknek köszönhetően ez lesz Arezzo legfelkapottabb találkozóhelye, a Loggia védelmében itt sétálgatnak az előkelő arezzói hölgyek és urak, időnként betérve a boltokba.

A tér alsó részén 13. századi lakótornyok és más középkori épületek sorakoznak, amelyek közül kiemelkedik a Torre Faggiolona a pártázatos homlokzati dísszel és a Luppoli család tornya mellette.

Pieve Santa MariaA tér lezárásakánt a 12-13. századi Pieve di Santa Maria templom áll, amelynek a főhomlokzata érdekes módon nem a tér felé fordul, hanem egy szűk sikátorra az ellentétes oldalon. Magas harangtornyát a “100 lyukas toronynak” is nevezik a számtalan pici ablaknyílása miatt. A főhomlokzaton egy 13. századi színes terrakotta domborműsorozatot csodálhatunk meg, amely a hónapokat ábrázolja, a hónapokhoz kötődő tevékenységeket mutatja meg a művész a szemlélőnek. A belső tér egyszerű, három hajós, fafedélszékes mennyezettel.

A templom apszisa mellett a Palazzo della Fraternitá dei Laici, egy jótékonysági szervezet székháza található. A szervezet maga 1262-ben alakult meg, a célja a betegek, a szegények és a rászorulók segítése volt. Az építkezés sokáig elhúzódik, a 12. és a 16. század között dolgoznak rajta.

A tér néhány érdekes rendezvény színhelye is. Giostra del SaracinoMinden évben június utolsó előtti szombatján és szeptember első vasárnapján a Piazza Grade a Giostra del Saracino, egy középkori eredetű lovagi játék színtere. A négy lovag a négy városrész képviseletében egy szerecsen harcost jelképező fabábu (Buratto) felé vágtat, amely egy céltáblát tart a kezében. A céltábla közepét kell a lovagoknak a lándzsájukkal telibe találniuk. A játékot egy színes történelmi menet felvonulása előzi meg, történelmi ruhákban,    zászlódobálók kíséretében.

A másik világhírű esemény pedig a minden hónap első hétvégéjén megrendezett messze földön híres régiségvásár a belvárosban. 1968-ban kezdődik ez a hagyomány, Ivan Bruschi műgyűjtő és antikvárius kezdeményezésére. A világ minden részéről érkeznek ide régiséggyűjtők, akik valamilyen ritka tárgy reményében végigböngészik az árusok pultjait. A Piazza Granden, a Szent Ferenc téren, a Városháza előtt, a sikátorokban, a Loggia alatt mindenfelé régiségkereskedők kínálják a portékájukat. Kb 5000 kiállítóval ez az egyik legnagyobb és legismertebb ilyen jellegű rendezvény Olaszországban. Lehet itt találni bútorokat, műalkotásokat, könyveket, nyomtatványokat, játékokat, órákat, szőnyegeket és más dísztárgyakat. Ezeken a napokon teljesen átalakul a belváros, mindenfelé érdeklődők és turisták nyüzsögnek, az árusok előtt halmokban állnak a régiségek, varázslatos hangulatot alakítva ki.

Szent Donát és Szent Péter Dóm

 

Arezzói Dóm

Egy korakeresztény templom maradványai fölé épült Arezzo Dómja 1278 és 1511 között, elég sokáig elhúzódott a munka. A háromhajós belső teret remekművek díszítik. Ezek közül mindenképpen érdemes kiemelni a 16. századi színes üvegablakokat, egy Marcillat nevezetű francia származású művész alkotásait valamint Piero della Francesca Mária Magdolnát ábrázoló freskóját 1460-ból.

A Dóm előtt Pietro Francavilla I. Ferdinánd Medicit ábrázoló márványszobra látható.

A Dóm körül helyezkedik el a Városháza (Palazzo dei Priori), a Megyszékhely és a püspöki palota is, a világi és az egyházi hatalom központjai egymással szemeznek a téren.

 

Szent Ferenc Bazilika

Egy 13. századi gótikus épületben, a ferencesek templomában találjuk az olasz reneszász egyik leghíresebb freskóciklusát, Piero della Francesca remekművű alkotását, amely Jézus Krisztus keresztjének a legendáját ábrázolja. A freskók a főoltár mögötti kápolna falait díszítik. A kápolna a jómódú Bacci család pártfogása alatt állt, 1447-ben a Bacciak megbízásából Bicci di Lorenzo firenzei származású művész kezdi el a munkát a mennyezeten látható szereplőkkel. Piero della Francescát valószínűleg Bicci di Lorenzo halála után hívták meg, hogy folytassa a megkezdett művet.

A freskók Jézus Keresztjének a történetét ábrázolják egy középkori legendából kiindulva. Eszerint Jézus keresztjét abból a fából ácsolták, amely az első embernek, Ádámnak a sírján nőtt. A fát Salamon király találta meg, kivágatta és a Jeruzsálemi Templom építésére használta volna fel, de a munkásoknak nem sikerült beilleszteni a fadarabot az épületbe vagy túl hosszúnak vagy túl rövidnek bizonyult, s végül kiselejtezték. Átvetették híd gyanánt egy kis patakon, s amikor Sába királynője átsétált rajta, azonnal felismerte, s megjövendölte a fapalló sorsát. Salamon elföldeli a fadarabot, s amikor később Jézus keresztrefeszítésére alkalmas gerendát keresnek, újra előkerül a föld alól.

Piero della Francesca freskói

A történet kb 300 évvel később folytatódik. A római birodalom korában vagyunk i.sz. 312-ben. Konstantinus császár a Massenzio elleni döntő csata előtti éjszakán egy álmot lát. Álmában egy óriási kereszt jelenik meg előtte egy felirattal: “A kereszt jegyében győzni fogsz”. A látomás hatására a császár úgy dönt, hogy a keresztet használja fel szimbólumként a csatában, s fényes győzelmet arat Massenzio felett. A győzelem hatására Konstantinus császár megtér, a keresztények ezután szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Elküldi az édesanyját, Ilonát Jeruzsálembe azzal a feladattal, hogy keresse meg Jézus keresztfáját. Ilona sikerrel jár, mindhárom Jézus halálának a napján használt keresztet felkutatja, de melyik az igazi? Egy csodára várnak, amely be is következik. Az igazi kereszt feltámaszt egy halottat. Ilona különböző darabokba vágatta a fát, a legnagyobbat Jeruzsálemben hagyta.

A 6. században a Bizánci birodalom krízisének az idején a perzsa hadak II. Cosroe perzsa király vezetésével 614-ben elfoglalják Jeruzsálemet, s minden ereklyét elrabolnak. Hérakliusz bizánci császárnak sikerül legyőznie a perzsa seregeket, lefejezi Cosroet, s megkaparintja a keresztet, amelyet ő maga visz vissza mezítláb, egyszerű zarándoknak öltözve Jeruzsálembe.

 

Vasari lakóháza és múzeuma:

 

Vasari lakóháza Arezzóban meglátogathatunk egy ritkaságnak számító lakóházat, amelyben az arezzói származású Giorgio Vasari lakott egy darabig. Különlges a hely, mert sajnos nem maradt meg másik ilyen jellegű művészlakás a reneszánsz korából. Giorgio Vasari, a kiemelkedő építész, festőművész, író, művészettörténész 1511-ben  Arezzóban született. Mindössze 16 éves, amikor az édesapja, aki egy jómódú kereskedő volt, egy járvány során meghalt, így Giorgio lesz a családfő.  Férjhez adja  két húgát,  a harmadikat pedig egy apácakolostorba küldi, s csak miután gondoskodott róluk, kezdhet el a családalapításra gondolni. 1541-ben köti meg a szerződést  a ház megvásárlásáról, amely akkor még egy zöld terület közepén, más épületektől elszigetelten állt, félig kész állapotban.  Vasari ekkor már 30 éves, s a ház felújításával  és a díszítésével 1542-48 között ő maga foglalkozik a tanítványai  közreműködésével. Amikor elkészült a munkálatokkal, 1550-ben, 39 éves korában feleségül veszi a mindössze 14 éves Niccolosa Baccit, Francesco Bacci gazdag arezzói polgár leányát. Az egyik teremben, amelynek a freskói Apolló és a Múzsák történeteit mesélik  el, az ablak feletti sarokban valószínűleg  a fiatal feleséget is ábrázolta a művész. A ház első emeletén lakik Vasari és Niccolosa, a másodikon a nagybátyja Pietro és a szolgálók, a földszinten pedig a raktárak kapnak helyet. Nem sok időt tölt az arezzói rezidenciában a művész, hiszen a megbízásai gyakran elszólítottk innen, Rómában és Firenzében tevékenykedik. Ide tért azonban vissza feltöltődni, a munka fáradalmait kipihenni. A művész végrendelete szerint 1667-ben, amikor Vasari utolsó leszármazottja is meghalt, az épület a Fraternitá dei Laici szeretetszolgálat birtokába került.  1911-ben, Vasari  születésének a 400. évfordulója alkalmából az állam vette meg.

Láthatjuk még az eredeti díszítéseket a 16. századból a három szinten elhelyezkedő termekben, a kertet a ház mellett, amelyet maga Vasari művelgetett, amikor itt tartózkodott. A házban egy a Vasari és a tanítványainak a műveiből kialakított gyűjtemény is megtekinthető. 

 

Az élet szép (La vita é bella)

A 3 Oscar díjat nyert, az egyik legsikeresebb olasz film forgatásának a színhelyeként Roberto Benigni, a rendező és a Az élet szépfőszereplő Arezzót választotta 1997-ben.

A film hőse, a csodabogárnak számító Guido Orefice mosollyal válaszol az élet nehézségeire. Sokáig udvarol Dórának, egy tanítónőnek, aki mindig kikosarazza, míg végül megadja magát. Összeházasodnak, nyitnak egy könyvesboltot Arezzóban, születik egy kisfiuk már a háborús években. Mivel Guido zsidó származású deportálják a családjával együtt. Guido kitalálja azt, hogy az egész csak egy játék, egy vetélkedő, amelynek a győztese egy tankot nyer. Így próbálja megvédeni a kisfiát a koncentrációs tábor szörnyűségeitől.

A városi részleteket, a deportálás előtti jelenetek nagy részét Arezzóban forgatták. Emlékezetesek Benigni biciklizései a lejtős sikátorokon a Főtérig. A háttárben láthatjuk a várost, a Dómot, a Piazza Grandét, a Vasari Loggiát, amelynek az egyik üzletében a könyvesboltot kialakították, ma egy régiségkereskedő árul benne. A Szent Ferenc téren ott áll a nagy múltú, történelmi Costanti kávézó, amelyet a filmben Guido kisfia csak a kirakaton keresztül csodálhat vágyakozva, hiszen a tiltó tábla szerint oda nem mehet be: “A zsidók és a kutyák nem kívánatosak”.

A forgatás helyszíneit különböző magyarázó táblákkal, fotókkal látták el a városban, így szépen követni lehet a film jelenteteit a sétánk során.

2018. © firenze-latnivalok.hu ● Idegenvezetés Firenzében, Toszkánában ● Minden jog fenntartva!