Anna Maria Luisa Medici ünnepe

Minden évben február 18-án emlékeznek meg Firenzében Anna Maria Luisa Mediciről, Firenze jótevőjéről

Anna Maria Luisa Medici, Firenze jótevője. Ha még ma is Firenzében láthatunk olyan világhírű alkotásokat mint a Vénusz születése vagy a Tavasz Botticellitől, Leonardo Da Vinci, Raffaello, Tiziano, Filippo Lippi festményei azt egy előrelátó, a város érdekeit szem előtt tartó hercegnőnek köszönhetjük. Ő volt Anna Maria Luisa Medici, a dinasztia utolsó tagja. Nemes gesztusának köszönhetően mind a mai napig Firenzében maradtak a család által évszázadok során összegyűjtött szobrok, festmények, gobelinek, ékszerek és más értékes tárgyak. Anna Maria Luisa 1737-ben egy úgynevezett családi szerződést kötött Lotaringiai Ferenccel, Mária Terésia férjével, aki a toszkán trónt örökölte a Medici család kihalása után. A szerződés 3. paragrafusában a hercegnő minden értéket, remekművet átad a Lotaringiai hercegnek és az utódainak, elrendelve azonban, hogy ezeket a műkincseket Firenzéből soha senki nem viheti el, s mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy megcsodálhassák ezeket az értékeket, egyszóval Firenzéhez kötötte a kollekciókat. Minden évben február 18-án emlékeznek meg Firenzében róla, mivel ez a nap a halálának az évfordulója. Egészen pontosan 1743 február 18-án halt meg Firenzében az utolsó Mediciként, a Pitti palotában.

Ki is volt ez a nemeslelkű hercegnő és milyen érdekességek fűződnek az életéhez? 1667-ben született III. Cosimo Medici és Margherita D'Orleans, francia hercegnő rendkívül boldogtalan házasságából. A francia Margherita gyűlölte a férjét, szűkösnek érezte a Toszkán nagyhercegség által biztosított lehetőségeket, a párizsi királyi udvarhoz szokott hozzá fiatalkorában. Három gyermek született a házasságból, az édesanyjuk egyikkel sem foglalkozott, s végül csapot papot Firenzében hagyva visszaköltözött Franciaországba, s megszakított szinte minden kapcsolatot a családjával, csak azt várta el a férjétől, hogy rendszeresen küldjön neki pénzt az eltartására. Anna Maria Luisa édesapja kedvenc, imádott gyermeke, az egyszem lánya volt, sokszor kikérte a véleményét az állam kormányzását illető kérdésekben is. Több sikertelen házassági kísérlet után végül Johann Wilhelm pfalzi választófejedelmhez adják férjhez 1691-ben politikai megfontolásokból. Ekkor már 24 éves, tehát vénlánynak számított abban a korban, amikor sokszor már 13-14 éves korban férjhez mennek a lányok. Az első esküvői szertartásra 1691 április 21-én a firenzei Dómban került sor, a vőlegény jelenlétét mellőzve. A német herceget megbízottak képviselték a ceremónia idején, akiknek meghatalmazásuk volt az igen kimondására. Egyértelmű, hogy a házasfelek csak az esküvőt követően ismerkedtek meg egymással, sohasem találkoztak korábban, csak festményeken látták a jövendő házastársat. Május 7-én Anna Maria Luisa a testvére, Gian Gastone kíséretében elindul az új hazája, a pfalzi választófejedelem székvárosa, Düsseldorf felé. A gondos férj elémegy, Innsbruckban várja a feleségét, ahol megtartják a második esküvőt, amelyen már mindketten jelen vannak. Ezt követően elutaznak Düsseldorfba. A herceg ekkor 33 éves, ez a második házassága, mert néhány évvel korábban meghalt az első felesége. Nem túl jóképű, de nagyon gazdag és tekintélyes a német hercegek között, szereti a művészeteket, a zenét, s könnyen egy hullámhosszra kerül Anna Maria Luisával, aki szintén művészetszerető és pártoló. Mindketten szenvedélyes vadászok, szeretik a szabad levegőn tett sétákat, lovaglásokat, nagyon boldog házasságban élnek. Egy dolog árnyékolja be ezt a felhőtlen életet, nem születnek gyermekek. Anna Maria Luisa mindent megpróbál, ami abban a korban lehetséges volt, különböző tudós orvosokhoz, sokszor sarlatánokhoz fordul, termálfürdőket keres fel, ahol különböző kúrákon vesz részt, de eredménytelenül.

Mivel a két másik testvére házasságából sem született utód, megpróbálja elfogadtatni a nőági örökösödést, tehát biztosítani szeretné magának a toszkán nagyhercegi trónt, de a császár ebbe nem egyezik bele. Az osztrákok már szemet vetettek a megüresedett toszkán trónra.

Időközben, 1717-ben meghalt a férje, s Anna Maria Luisa úgy döntött, hogy visszatér a szülővárosába, Firenzébe. Nem voltak megélhetési gondjai. Nagy vagyont örökölt a férjétől, s az édesapjától is tekintélyes életjáradékot kapott. Fényűző udvartartást vezetett a Pitti palotában, a vagyon jelentős részét pedig jótékonykodásra fordította, műtárgyakat gyűjtött, építkezéseket finanszírozott. 1723-ban édesapja halála után nagyon sokszor egy firenze környéki kolostorba húzódik vissza. 1737-ben Gian Gastone, Anna Maria Luisa testvére, az utolsó Medici nagyherceg halála után köti meg a híres szerződést a Lotaringiai dinasztiával. Ezt követően Anna Maria Luisa visszavonultan, de háborítatlanul él a Pitti palota egyik szárnyában, a város lakóinak és az új dinasztia tagjainak a tiszteletétől körülvéve. 1743 február 18-án halt meg, s a Medici kápolnában helyezték örök nyugalomra. Ma az egyszerű sírja mellett egy életnagyságúnál nagyobb bronzból készült szobor áll, amely a hercegnőt ábrázolja.

2020-ban is különböző rendezvényeket tartanak a hercegnő emlékére Firenzében azokon a helyszíneken, amelyek kapcsolódnak az életéhez, a Pitti palotában, a Medici Riccardi palotában és a La Quiete kolostorban.

Február 18-án 10.00-kor indul a Palazzo di Parte Guelfa előtti térről egy színes történelmi felvonulás a város utcáin keresztül a Medici kápolnába, ahol virágokat helyeznek el a sírján.

Az évforduló alkalmából ingyenes belépés lesz a követkző múzeumokba:

Palazzo Vecchio (Városháza)

Santa Maria Novella templom és kolostor

Medici Riccardi palota

Brancacci kápolna

Bardini múzeum